Hétfőn láttalak először. Csak futólag, semmi konkrét.Siettem a kis szigetre, azt se tudtam hová, honnét,jaj, csak végre át a hídon, ahogy évek óta már!Ablaktalan kis lakomnak gyertyafényes csendje vár. Kedden, piros szoknyád szélén, megbotlott az őszi pára;kinevetted, hangod húzott, megfordultam hát…
Virágillat, s bánat ízű mosolygás a szívben,szelíd, meleg tenyerek a kicsi társak vállán,továbbmész a dallam után, megadóan, híven,s könnyes szemed képzelt betűt kanyarít még kábántegnapba hullt krétacsonkkal a megkopott táblán. Mennyi év, mi elveszik most az ünnepi díszben!Minden terem mintha kissé…
Halló... Hallasz? Nem zavarok? Nem túl hangos? Nem kaparok tovább, ha a füled szántja... Úgyis csak a körmöm bánja, ha egy kicsit nem pihenek... Hívtál? Szólj csak és sietek, de... ha éppen nincs rám szükség, néhány lyukon, mint a tüskék, hadd tűzzenek kis kardjai át a napnak! A hajdani boldogságra…