Megkötözött szavak

2017. december 16. 09:27 - Dylan D. Tides

Árvarajz

„Ez az utcánk. Most épp alszik. Az a fűzfa volt a sátram.
Amikor az anya bántott pont úgy hajlott földig hátam,
ahogyan a fűz megsárgult bús ágai a hold alatt.
Nem akart az anya rosszat! Csak a keze… hát... megszaladt...
Ezek itten? Porból, nyálból, napsütésből én csináltam.
Kiszáradtak, s azt képzeltem üveggolyók, alig vártam,
hogy játszhassak ebéd után! Volt mellé még apró szemű
hulló alma, kicsit férges, de jól gurul, milyen derű!
Sütiszagú, kicsi ház ez,  itt még rég a dédi lakott.
Jajistenem, Klári néni, adj egy nagyobb papírlapot!
Nem fér ki a kert a slaggal, nyári széllel, nevetéssel,
minden szitkot elfelejtő fűben hanyatt heveréssel!
Ez egy kopott, kis iskola, soha szívvel nem vártak ott.
Megtanított mosolyt sírni, kiszínezni a bánatot.
Ez itt ősz és levélhullás. Osztálytársak csúf szavai.
El se hinnéd mily halványak egy kisfiú panaszai,
nincs fül, ami észrevenné. Ez meg itt a kutyám, Zaki!
Mennyi könnyem folyt a szőrén! Neki voltam tán valaki.
Majd még lesz itt dömper, kifér.Színe az a koszos-sárga,…”
 
Könnyem végül nem engedett. Mosolyom hiába várta,
elsiettem. Zokogásom messze vittem, így nem látta.
Nem apátlan, nem anyátlan, de árvább, mint bármely árva.
e8p401.jpg
Címkék: vers Árvarajz
Szólj hozzá!
2017. november 30. 21:53 - Dylan D. Tides

A kelenföldi hegedűnek

Én is futok. Úgy, mint mások.
Fülcimpámon sír a dér.
Dallamodból villanások,
mint megannyi könny kísér.

Megállok hát, s megtalállak.violin-374096_960_720.jpg
Koszos kézbe bújsz vadul.
Hangjegyeid körbejárnak,
némely szárnyal, más lehull.
 
Ami kínzott, elfelejtem.
Mélyebb a te panaszod.
Hangod árva, félve sejtem:
tán sosem lesz tavaszod…
 
Van nálam egy talált cetli
- volt szerető szavai.
Kedvem támad felnevetni.
Mennyit értek dalai?
 
Ez sem fáj már. Megfordítom.
img_20171130_214749.jpgÍrok néhány sort neked.
Minden apróm kiborítom
 - megfizettem lelkedet.

Pár forintom csöngve pattan,
zsömlét, hitet, semmit ér.
Fagyott húrod bongva csattan,
visszhangja a ködbe tér.
Szólj hozzá!
2017. november 23. 06:44 - Dylan D. Tides

Utak és utasok

Újabb örömhír!

 

Az Érdi Irka által "Utak és utasok" címmel kiírt pályázaton, Somma című írásom "arany" minősítést ért el!

kepkivagas_6.PNG

A minősítéssel egy fantasztikus díj, a "Piktor a vízparton" fantázianévvel megrendezett kiállítást is megjárt "Folyóparti hangulat" című festmény is a birtokomba került, amit személyesen az alkotójától, Kovács Mátyás tanár úrtól vehettem át:

img_20171114_135448_1.jpg

 

Szólj hozzá!
2017. október 27. 18:57 - Dylan D. Tides

Séta a szigeten

Karcol a szél ma a Nyúl-szigeten, már
kéri a nyakra a sál melegét.
Lomha a séta, csak őszi tetem. Kár.osz_sziget_3.JPG
Nyomja a sírba a bús remetét.
 
Hívja a lelke a hajnali csendet
- ujja ma így ír dallamokat.
Reggel a gyermeki múltba merenghet,
pergeti szíve a volt-lapokat…
 
Boldogan ül be az iskolapadba,
vágyja a szót, mint friss levegőt!
Más kölyök álma a napba szaladna,
néki a könyv ád életerőt.
 
Pénze, ha nincsen az új falatokra
írni tanít meg morc fiakat,
közben a szelleme űzve-ragyogva
messzibe épít kőhidakat.
 
Összekarolva az úton elébe
téved a napban két fiatal
- drága halott szeme villan eszébe,
s hit teli vágyból vér-viadal.
 
Mennyi a tűz, ami gyűri Petőfit!1912_3.jpg
Issza szavát, mint régi borát!
Homloka féltő, zsenge redőit
jaj, sose látja… Hősi barát…
 
Végül a kardja temette, s a penna
néma maradt, szomorú hagyaték.
Sírköve légbe dobott, puha henna,
ostoba szó csak a „mély szakadék”…
 
Vége a harcnak, a munka a jussa.
Bízzanak őrá száz hivatalt,
ebben a korban a tolla a puska,
sorra tetéz gyönyörű diadalt!
 
Toldiban éled a láng, s a kis apród
szórja a honnak hív aranyát;
sírva-dalolva elűzi a rablót -
bárd-hada fente bősz agyarát.
 
Máskor a ballada húzza a könyvhöz
- szebb ruha ébred ősi regén,
ujja szelíden a régi göröngyhöz
vonja a mát holnap peremén.
 
Pók puha szála fut alkonyi fényben.
Mozdul a bokron - gyenge szövés.
Lassul a szív az ezer-szavu lényben…
Fáj ma a sóhaj… Csúf köhögés…
Szólj hozzá!
2017. október 27. 18:57 - Dylan D. Tides

Egyszóval...a költészet - 2017.10.24.

Mint azt már sokan tudják, 2017.10.24-én részt vettem  a Petőfi Irodalmi múzeum által "Egyszóval...a költészet" img_20171024_164429.jpgcímmel meghirdetett pályázat ünnepélyes eredményhirdetésén és díjátadóján.

 

 

 

 

 

Az impozáns, lenyűgöző teremben tartott eseményt többek img_20171024_171926.jpgközött Nádasdy Ádám nyelvész, költő, műfordító, esszéista, egyetemi tanár pályázatértékelője, a fantasztikus Hegedűs D. Géza Arany-felolvasásai és szebbnél szebb hegedű és zongoramuzsika színezték.

 

kepkivagas4.PNG 

 

 

 

 

 

 

img_20171024_165050.jpg

 

 

Majd végül eljött a pillanat, amire egész este vártam:

 

Köszönet a megtisztelő elismerésért a nagynevű zsűrinek, valamint a nagyszerű lehetőségért a Petőfi Irodalmi Múzeumnak!

img_20171024_184433_2.jpg

img_20171024_191048_1.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A zsűri tagjai:

Ács Margit író, esszéista, műkritikus,
Arató László magyartanár, a Magyartanárok Egyesületének elnöke,
Garaczi László író, költő, műfordító,
Gintli Tibor irodalomtörténész, egyetemi tanár, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság elnöke, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézetének igazgatója,
Nádasdy Ádám nyelvész, költő, műfordító, esszéista, egyetemi tanár

 

A 100.000.forintot érő írás  itt olvasható

Kapcsolódó linkek:

http://www.kultura.hu/irodalom/egyszoval-kolteszet

https://pim.hu/hu/hirek/egyszoval-kolteszet-palyazat-0

https://www.irodalmijelen.hu/2017-okt-25-0940/egyszoval-kolteszet-az-arany-palyazat-nyertesei

http://arany200.hu/hirek/atadtak-az-egyszoval-kolteszet-palyazat-dijait

Szólj hozzá!
2017. augusztus 16. 13:11 - Dylan D. Tides

Somma

Rázattak szekéren.munkacsy_mihaly_dusty_road_ii_google_art_project.jpg
Ültem csak fehéren,
tűrtem, hogy reményem
gyeplővel keményen
fecnikké csapkodják,
rongy kezek kapkodják.


images_2.jpgRingattak hajóban.
Azt hittem, valóban
úsztatnak a jóban,
bíztam a csalóban,
pedig csak vízre tolt,
s többé már ott se volt.

 


Volt úgy, hogy repültem.lorincz_zsuzsa_szarnyalas.jpg
Felhőket kerültem,
Egy-kettőn megültem
Mindenkin derültem
- rájöttem, balgaság,
kínzó rabszolgaság.
 
Ma már csak pihenek.
Karodban pihegek.
Tanultam - tietek.
Tartsa meg szívetek
ezt a pár buta szót:
Út formál utazót…
76744_633428_1000x700.jpg
Címkék: vers Somma
Szólj hozzá!
2017. június 16. 19:18 - Dylan D. Tides

Egyszer...

Egyszer...
...azt is értem majd, amiket mondasz...
Ígérem, hogy jól figyelek Rád,
de most még csak szívet-agyat bomlaszt,
elkábít és megigéz a szád...
 
Dorgálj...
...mindenért,  mit megmutattál százszor,
s mégis kérlek, hogy vezesd kezem...
Ujjaink közt csillaghullás táncol
minden másról megfeledkezem...
 
Ints meg...
...azért is, mert nem olvaslak értőn…
Soraid közt szíved kutatom,
s elmerengek olykor-olykor félőn
nekünk remélt közös utakon.
 
Néha...
...majdnem tudom, min nevettél éppen,
de ha kérded, nem ismétlem el...
Mosolyodban elmerül a létem,
és az oka nem is érdekel...
 
Akkor...
...mikor újra szembe jössz és látod:
nem veszett el semmi, itt vagyok..
tudom, hogy majd mindezt megbocsátod,
s felrobbannak mind a jégcsapok!
img_20170308_205236.jpg
Címkék: vers Egyszer...
Szólj hozzá!
2017. május 31. 21:31 - Dylan D. Tides

Hajnal

Felriadok. Úgy, mint máskor...
Végigsimít kis kezed,
s nem félek a folytatástól.
Ujjad puha ékezet
ráncba rettent homlokomon,
fel sem ébredsz, úgy csitít...
Álmodj tovább! Ablakomon
tűnő párát úgy simít
szenvedélyünk szép emléke,
hogy még lüktet, nyom a lég.
Illatunk a vágyak éke,
fűt az izzás nyoma még.
Visszafekszem. Lágy ütemben
cseppekké állt sóhajok
tangót vágynak két fülemben,
s csak rekedten szólhatok:
"Ébredj, Kincsem!" Percem sincsen,
s úgy nézel rám, úgy akarsz!
A világ most újra nincsen,
lángba lobbansz, s eltakarsz...

hajnali.jpg

Címkék: vers Hajnal
Szólj hozzá!
Megkötözött szavak
süti beállítások módosítása